A szupervízió célja a segítő szakmában dolgozók mentális védelme és szakmai kompetenciájuk fejlesztése. A szupervízió fókuszában a szakmai személyiség áll, ami azt jelenti, hogy a személyiségfejlesztés a szakmai kontextus keretei között zajlik. Előfordulhat, hogy a segítő helyzetben a személyes érintettségünk, vakfoltjaink miatti bevonódás akadályozza munkánkat, elakadást okoz. A szupervízió segíti a problémákra való rálátást egy külső szemszögből. A szupervizor reflektív jelenléte, kérdései segítségével a szupervizált képes lesz rálátni önmagára, a saját működésmódjára, elsajátítja az önreflexió képességét.

A 8. foglalkozás témája az Én védő technikák, védekező mechanizmusok volt. Az elhárító mechanizmusoknak a funkciója a neuratikus és morális szorongás elhárítása és az én védelme. A neurotikus szorongást belülről érezzük, mi magunk állítjuk elő: muszáj, kell állítások. A morális szorongás a felettes énbe beépül, lelkiismerettől való félelem. Típusai: elfojtás, projekció.

A 9. foglalkozás témája: konfliktuskezelés. Nagy hangsúlyt fektettünk a konfliktuskezelési stratégiákra egy jól áttekinthető modell alapján tekintettük át. Mindegyik stratégiát példákon keresztül tettük egyértelművé. Ezt követően a már korábban mindenki által kitöltött konfliktuskezelési kérdőívet kiértékeltük, így mindenki megtudhatta magáról, hogy mi a domináns és mi az árnyékstratégiája konfliktuskezelés esetén. Mindenkinek a saját életéből példákat kellett mondania arra vonatkozóan, hogy az egyes stratégiákat mikor szokta alkalmazni és azt is meg kellett határoznia, hogy hol érzik, hogy fejlődniük kell. Elkészítettük a csoportra jellemző domináns és árnyék stratégiák modelljét is. Legnagyobb számban az együttműködő és az alkalmazkodó stratégia fordult elő és a legalacsonyabb értéket az elkerülő viselkedés volt. Az órát szituációs gyakorlatokkal folytattuk, ahol a csoport tagjai párt alkotva kaptak feladatot. Hat darab konfliktushelyzetet dolgoztunk fel, amit utána meg is beszéltünk.

A foglalkozást követően esetmegbeszélést