Vannak olyan események, helyzetek, amelyek szinte minden embernek természetesek. De hogy mit is lehet kezdeni például egy gyümölccsel, azt sokan nem ismerik. Munkám során tapasztaltam egy olyan esetet, amikor a család nem tudta, hogy mit kezdjen a fán termett cseresznyével.

Már az előző mentorálás alkalmával is láttam, hogy a kertben két hatalmas cseresznyefa roskadásig volt gyümölccsel.

– Miért nem szedték le azóta sem?- kérdeztem.

– Ennyit nem tudnánk megenni, és el sem érjük, csak ami az alján termett-volt a válasz.

Ekkor javasoltam, hogy hozok otthonról egy létrát, és szedjük le együtt a gyümölcsöt, utána pedig tegyük el télire. A kliens bevallotta, hogy fogalma sincs, hogyan kell befőttet elrakni. Ezért felajánlottam, hogy megmutatom. Ő és a nagyobb kislány felállt a létrára, és iránymutatásom mellett szedték a cseresznyét. A két kicsi segített megmosni, én a közben előkészített üvegeket sorakoztattam fel. A lányoknak megmutattam, hogy gyerekkoromban ráakasztottuk a fülünkre a dupla cseresznyét; az volt a fülbevalónk. Rögtön ki is próbálták. Ezután beletettük az üvegekbe a ropogós cseresznyét, leöntöttük a közben elkészített forró, szirupos lével, rácsavartuk a tetőt, és huszonnégy üveg télire elrakott befőtt sorakozott előttünk. A kliens megköszönte a segítségemet.

-Jövőre már egyedül is menni fog!- mondta.

 

Fülöpné Varga Éva