Az utolsó foglalkozás témája a segítő kapcsolatok voltak. A kifejezést használjuk minden olyan kapcsolatra, amely együttműködő kölcsönös volta ellenére, céljában egyoldalú, mert kizárólag a kliens valamilyen jólétét segíti elő. Ez a törekvés irányulhat a kliens szocális, mentális jólétére, vagy a beteg testi-lelki gyógyulására, ápolására egyaránt.

Fontos fogalmakkal is megismerkedhettek a mentorok: facilitál, kongruens, önaktualizációs tendencia. E fogalmak kapcsán Carl Rogers személyközpontú módszerével és a neves pszichológus munkásságával is megismerkedhettek.

Megbeszéltük azt is, hogy ki képes segítő kapcsolat kialakítására: aki autonóm személyiség, aki határozott, asszertív, aki nyílt, spontán, aki bizalmat keltő, aki motiváló, aki elérhető.

Zárásképpen röviden, tömören minden csoporttag megfogalmazta, hogy mit tanult a foglalkozások során, ízelítő néhány megállapításból: „van bennem jó”; „nézzek a dolgok mögé”; „megláttam a lehetőségeimet”; „mások megértése”; „sok új ismeretet kaptam”.